2010. január 2., szombat

Sunrise 14. fejezet 1.része


Sziasztok!
Boldog Újévet kívánok mindenkinek!
Egy kis meglepetés, mert később terveztem a 14-est felpakolni, de újév van, meg szeretem a függővéget! :D
Jó olvasást, és sok komit nekem!




14. Telefonbetyárok

/Alice/

„ – Rosalie! Rose, hallasz? Ébredj, Rose!

Emmett térdelt a nővérem mellett, aki az ágyukon feküdt. Szőke haja meg-megcsillant a bágyadt napsugárban. Arca élettelen volt, békés. Olyan, amit napközben sosem lehet látni rajta. Szempillái meg sem rebbentek Em szólongatására.”

Elég érdekes látomásom volt. És a női megérzésem rosszat sugall. Nem lesz ennek jó vége! Valami baj van Rose körül. Olyan misztikum, ami bántalmazni akarja! Ettől megfájdult a fejem…

De mi is volt ez a látomás?

Tegyük rendbe a dolgokat. Mit láttam?

  • Rosalie-t, és mellette Emmettet.
  • Rose egy ágyban feküdt, a szeme le volt csukva.
  • Emmett kétségbeesett volt.
  • Carlisle nem volt velük.

Te jó ég, ha Em kétségbe volt esve, akkor óriási a baj. Rosalie meg lehunyt szemmel fekszik egy ágyon? Mi a ...?

Megpróbáltam többet megtudni a jövőjükről. Erősen koncentráltam, de semmi. Illetve nem semmi, mert halk susmorgást hallottam. Se kép, se motívum, vagy valami, ami alapján elindulhatnék. Csak suttogás, de olyan, mintha egy fal túloldaláról hallgatóznék. Megpróbáltam a hangokra fókuszálni. Sikerült egy szopránt, és két tenort kivennem belőle. De semmi egyéb. Nem értettem meg beszédüket, így csak a sötétben tapogatózhatok.

– Minden rendben? – tette a vállamra a kezét Esme. Kinyitottam a szemem, és nézegettem az előttem elterülő tájat. A kocsi felgyorsított, így még jobban elmosódott a környék. Házak, aztán vörös semmi. Barna homok, sziklák, de lakott területnek nyoma sincs.

Esme vezetett, mert én a jövőt akartam kémlelni, és a kettőt egyszerre elég nehéz, még nekem is. Igazából én akartam vezetni, de addig nyaggatott, míg beláttam, hogy egyszerre nekem is sok lesz, és valamelyik dolgot nem fogom pontosan csinálni. Most nem engedhetem meg magamnak, hogy hibázzak. Épp eleget hibáztunk eddig, de most Jazz élete a tét.

Megráztam a fejem.

– Beszélnem kell Carlisle-al. – mondtam, és már kerestem a mobilom. A gyorshívóba benyomtam a 3-as gombot. A családban mindenki a gyorshívót használja, és nem is vagyunk olyan sokan, hogy ne lehessen. Hármas fontosságú személy, akivel telefonon is szoktam beszélni az Carlisle.

Lomhán tárcsázta a számot, szinte éreztem, ahogy beméri a számot. Aztán a csöngött, csöngött és csöngött.

De a vonal túloldalán egy nő szólalt meg.

– A hívott szám jelenleg nem elérhető… - és még csiripelte volna a rögzítőre felmondott szöveget, csakhogy én lecsaptam.

Ilyen nincs! Carlisle nem veszi fel a telefont? Ráadásul, ha családtag hívja?

Mi a fene történhetett?

– Valami baj van? – nézett rám Esme. – Mi történt, Alice?

– Ahh, csak a rögzítő vette fel! Hol a fenében lehet? Jajj, istenem pont most nem elérhető? A villám vágjon bele, ebbe a mobilba is! – morogtam. De már hívtam is Emmettet. Ő csak fölveszi. Láttam, otthon vannak! Ha nem, én tömeggyilkosságot fogok rendezni, ha hazaértünk. Még Jasper sem állíthat meg! És a fülükre ragasztom a telefont!

– Halló? – hallottam meg bátyám kókadt hangját a harmadik csöngés után.

– Emmett! – sikoltottam, hogy végre sikerült elérni őt. Az a három csöngés is végtelenül hosszúnak tűnt. A kocsi óráját kezdtem nézni miközben eldaráltam Emmettnek a mondandóm. – Figyelj! Mi történt Carlisle-al? Nem veszi fel a telefonját, és nem tudom elérni. Remélem, tudsz róla valamit, mert eléggé felhúzott. Na, mindegy. Mi van Roslie-val? Miért van lehunyva a szeme? Tudni akarok mindent!

– Hé-hé! Nyugi, hugi! Nem hajt a tatár, nem fog senki sem megenni. Carlisle elment a kórházba, aztán beleássa magát a keresgélésbe! Előkereste az összes orvosismerősének a telefonszámát, és azokat hívogatja.

– Miért? – bukott ki belőlem a következő kérdés.

– Hát… Ezt nem telefonba kéne! – visszakozott Em.

– Emmett Cullen! Most azonnal megmondod, mi van Rosalie-val! – ordítottam.

De olyan történt, amire sosem számítottam volna egy telefonbeszélgetés közben.


Nyolcadikán jön a második fele, addig is pusszantás: Wedó

Ui.: Kommenteket kérek szépen!

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Háh! Én lehetek a sikeres Első!
Naaa. Rose bajban. Jazz öngyilkos. Alice halál ideges. Szinte tapintani lehet a feszültséget.
Rose men tán alszik? *szemöldökrángató arc*
Gratula. Nagyon ügyi vagy!!!!!
Csak ígytovább Gilraen!

Unknown írta...

legizgibb résznél..hogy tehetted?:)
nagyon jó lett!grat:)

Wedó írta...

Szia Oja!
Hát igen... kikészítem a szereplőket xD
Köszi $
Puszi Medliel!

Hy Magdelene!
Háááát, szánom-bánom, de mégse XD
Szeretem a függővégeket, kicsit rághatjátok a körmötöket. :D
Köszönöm!


Csók: Wedó

Névtelen írta...

nagyon jó lett Wedóó!!ügyi vagy és csak úgy zárójelben mondom h nekem már karom sincs nemhogy körmöm...xD(annyit rágtam már)
Dalma

Hencii írta...

Gonosz.Gonosz.Gonosz.Gonosz!!! Lehet h ördög vagy és nem is angyal?! Hogy tehettél ilyet... hm :'( a legizgibb résznél abba hagyod!!!???? Gonosz vagy!!!!! De azért szeretlek :D(L) meg a Sunrise-t is :P Nagyon ügyes vagy!:)
Szeretlek te gonosz angyal :D(L)
UI: Tudod hajt a kíváncsiság.... :P ezért olvastam még is csak el röptében :D
Szerdán remélem tudunk beszélni:)
Ha nem akk vasárnap :(
Szeretlek♥

Wedó írta...

Szia Dalma!
Jaj, szegénykém, hát hogy fogsz így komit írni? XD
De értettem a célzást, akkor több ilyen függővég lesz a kedvedért! ;)
Köszönöm!

Szia Henci!
Én gonosz? Nos, most jól besértődhetnék, és akkor még két hétig húzhatnám a frisset! :P
Annak örülök, hogy szeretsz (: (Leglább egyvalaki)
Gonosz angyal? :O
Majd meglátjuk mit hoz a jövő....
Köszi!

Puszika: Wedó

noxo. írta...

szio.noxo vagyok.^^.nagyon tetszik a te történeted iis.
demééért pont itt kellet abba hagynood?:'(
gonosz vagy.:(.de azért nagyon ügyi vagy.♥♥♥♥♥
P U X X I I _noxo

Megjegyzés küldése

Midnight Sun... (hátborzongató)

New Moon by Disney

Beindítva 2009.11.02.

New moon by Cecilia

Beindítva 2009.10.27.

free counters

Annyira szééép :)