2010. szeptember 30., csütörtök

"Hogy is lett, e szép út más?"

0 megjegyzés


Sziasztok!


Mit is kell ilyenkor mondani? ... Fogalmam sincs.
"Ami fáj az, ugye fáj. A kötelék az beleváj.
Hol az út? A kiút... és hova tűnt az a békés táj?"
Igen, épp erre készülök. Megbolygatom a lassú vizet, és tönkreteszek egy álmot. Egy befejezetlen álmot.
"Nem tudod, mit teszel, amikor döntesz,
Csak várj még, hogy győzhess!"
Én még mindig úgy érzem, hogy hülyeséget csinálok, de ép ésszel felmérve nem marad más választásom. Ami kialakult helyzet itt a blogon, az véleményem szerint tarthatatlan.
"Aki tétova, nem tud a bajok elől futni,
Te nem fogsz messze jutni!"
Úgy érzem, hogy épp elég álmot valósítottam meg ezzel a bloggal, ezzel a történettel. Különös figyelmet kell szentelnem a Sunrise-nak, mert ez a történet indított el a lejtőn. Az első álmom, az első blogom. Megvalósult. Ti egy valóra vált álom részei vagytok, és ezért köszönettel tartozom. "Ami fáj az ugye fáj, de az a bölcs, ki itt megáll.
Hisz van egy út, csak egy kiút, oda ne állj! Csak gyorsan elhúz..."
Azonban a lavina már elindult, megállítani pedig nem tudom. Szomorú hírt kell megosztanom veletek, szomorúnak kellene lennem. De nem tudok fájó szívvel gondolni az elmúlt hónapok munkájára, illetve ezek gyümölcsére. 19 eseménydús fejezet, 160 megjegyzés, 53 rendszeres olvasó, 21 800 oldalnyitás, rengeteg új barát, ennél is több szép emlék.
Köszönöm nektek az elmúlt hónapokat, és köszönöm nektek, hogy segítettetek megnyitni előttem egy új dimenziót. Az írás által más emberré lettem/leszek. Az emberek változnak, de a múlt nem. Ti, megmaradtok az életemben, s Tőletek búcsúzkodom most.
Az ok pedig igen egyszerű. Sokszor mondtam is már nektek, de most érkeztem el arra a pontra, hogy végleg szakad a cérna. Időhiány. Egyszerűen képtelen vagyok összeegyeztetni a tanulást, a különórákat, az életemet a blogolással. Nincs időm írásra, és nem akarok félkész munkákkal, vagy rosszabb minőségű fejezetekkel előállni. Nem. A hónaponta egyetlen friss, pedig nem megoldás. Így nincs értelme a dolognak. Foghatnám arra is, hogy kevés komment, vagy hogy nem vagytok elég aktívak, de nem bújok ilyen félkifogások mögé.
"Sose törik be a, sose törik be a vadló!"
Erőltethetném, de érzem, tudom, hogy nem menne. A lelkifurdalás pedig ne gyötörjön se engem, se titeket. Hiányozni fogtok mindenképpen, de sajnos így a legtisztább az ügy. Ne fájjon miattam a fejetek, le fog foglalni így is a rengeteg tanulás. Egyébként pedig, hogy ne unatkozzatok, néha jelentkezni fogok. Az oldalt nem törlöm, ha egy hét múlva kedvetek lenne újraolvasni a Sunrise-t, meg fogjátok itt találni.

Szerettelek benneteket!
Wedó





*Az idézetek a Szilajból vannak*

Midnight Sun... (hátborzongató)

New Moon by Disney

Beindítva 2009.11.02.

New moon by Cecilia

Beindítva 2009.10.27.

free counters

Annyira szééép :)