Sunrise 14. fejezet 2.része

Sziasztok!
Huhh, itt vagyok! :)
Itt a tizennégyes, és ne felejtsetek két dolgot!: 1. Szerepjáték est! 2. Kommentelés!!!!

14. Piknik

Rosalie sikítása szakította félbe Emmett hablatyolását.

– Emmett, nem érdekel, hogy telefonba való-e! Azonnal megmondod, hogy mi van a nővéremmel! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Megadóan sóhajtott.

– Hát, izé… összefutottunk Rose egyik régi ismerősével, nem tudok ki, és honnan, de ismerte. Nem volt valami kedves a csaj… Rosie feldúlt volt, aztán mikor hazajöttünk…. Hát, ömm, nem is tudom…

- Emmett bökd már ki! – buzdítottam.

– Biztos, hogy kíváncsi vagy a hálószobatitkainkra? – kérdezte kételkedve.

– Oh, hát inkább kímélj meg a szaftos részletektől, ha lehet. – motyogtam, és egy kicsit elszégyelltem magam.

– Tehát, mondjuk úgy, hogy kellemesen töltöttük a délutánt. – Külön megnyomta a kellemesen szócskát. - Aztán mintha kiütötték volna. Nem válaszolt, ilyesmi. Azóta semmi. Nem mond semmit, nem csinál semmit. Még a vásárlást is felajánlottam neki, de semmi változás.

Egy vízió töltötte be a fejemet. Emmett egy papírt olvasott, és Rose keze ökölbe szorult, aztán újból kinyílt.

A látomás már tova is tűnt, így nem volt sok teendőm.

– Emmett, van valami Rose kezében? Papír, vagy valami hasonló. – kérdeztem sietősen.

– Öööö… de! Egy papírkát szorongat. Kiveszem a kezéből…. – hallottam a papír sercegését, ahogy kinyitotta, és szinte láttam, hogy olvassa. Még véletlenül se hangosan.

Aztán a vészjósló csönd. Egyetlen lélegzetvételt sem hallottam, és Emmett sem zörgött már.

Bennem egyre feljebb és feljebb ment a pumpa, és akár ölni is tudtam volna. Nem lehet igaz, hogy nem olvassa fel hangosan! És már rég befejezte a levelet! Tuti biztos! Csak idegeltem magam, egyre és egyre jobban kezdtem kiakadni. Ha ember lennél, most rákvörösen festene az egész arcom, és a kezem is remegne.

Azon gondolkodtam, talán kivágom az ablakon a telefont, ki a prérire, nem is nézném merre ment. Vidáman fütyörészve száguldanánk tovább az országúton, és minden problémám hirtelen magától megoldódna.

Hirtelen dúdolászni lett kedvem. Elképzeltem egy rétet tele pipacsokkal, és mezei virágokkal. Kezemben piknik kosár, szép piros-fehér kockás terítő. Fejem piros kendő, és dúdolva szökkennék egyik lábamról a másikra. Ugrálnék egy sort, mire megtalálnám pontosan a rét közepét, ott leteríteném a tökéletesen négyzet alakú piros-fehér kockás terítőt. Levenném a fejemről, a piros – szintén tökéletes négyzet alakú – kendőmet. A piknikkosaramat a terítő sarkába helyezném, egyforma távolságra a két szélétől. Leheverednék a terítőre egyenesen, egyvonalban a kockákkal, és a kosárral párhuzamosan. Ha közém, és a kosárka közé egy óriási vonalzót tennénk, akkor éppen derékszöget zárna be.

A tökéletes világ. Ami kocka alakú, és le lehet esni a peremeiről.

De vissza kell térnem a valóságba! Most azonnal reálisan, és logikusan kell gondolkoznom, hogy Jasper, és Rosalie, no meg Esme, és én is túléljük a mát. Megérjük a holnapot, hogy küzdhessünk.

– Emmett, jobb, ha megmondod – motyogtam a telefonba, ami még mindig néma volt. – Jobban jársz, ha én is tudok segíteni és nem csak egyedül ügyködsz!

A vonal túloldalán még egyszer felhangzott a vérfagyasztó sikoly.

Emmett megadóan sóhajtott. – Rendben van. Felolvasom.

„Cullenek, Rosalie, Emmett!

Tudom, ti nem ismertek engem, de én mindent tudok rólatok. Ja, és halkan megjegyezném, hogy nem előnyös, ha Edward mókusokat gyilkolászik Alaszkában. Visszakanyarodva hozzátok, és az ügyünkhöz. Nem vagyok őrült, és nem ok nélkül támadok neki egy ilyen klánnak, mint ti. Én az igazamat védem, és a bosszú hajt. Nem tudom, mennyit árult el Rosalie egy bizonyos Royce Kingről.”

Royce King? Hát ez meg kicsoda? Rosalie titkai… Ez nem túl bíztató, mit nem tudunk még?

„A lényeg, hogy a barátnőtök kinyírta őt. Royce egy rendes ember volt. És nem mellesleg a barátom. Szerelmem, kiválasztottam. Nem sokat mond nektek a kiválasztott szócska, mert ilyen nem sok van.”

Kiválasztott? Ez vajon mi lehet?

„Pontosan tudom, mik vagytok. Mint említettem mindent tudok rólatok. A vámpír társadalom is rétegekből áll. Az egyik réteg a Diesek. A Dies (ejtsd diész) a társadalom közepe tájékán van. Olyan erőkkel rendelkezem, mint ti. Pl.: gyorsaság, erő, stb. De én több vagyok nálatok. Mindegy, ne is fecséreljünk több szót rám, minden Diesnek van egy Noxa. A Nox a kiválasztottja. Őt védelmezi minden áron. De nem érhetünk a Noxunkhoz. Ez tiltott, mert akkor elporladna a Nox. Ő általában ember, de nagyon cikis, és szerencsétlen helyzetben állat is lehet.

Nekem Royce volt a Noxom. Nem haltam bele az elvesztésébe, de kihasználtam az adottságaimat, és a holttesténél vérbosszút esküdtem. Szegény Rosalie… Vagy inkább Emmettet sajnáljam jobban? Teljesen mindegy. De Rosalie nem fog felébredni, amíg én azt nem parancsolom neki. Nekem viszont eszem ágában sincs ilyen utasítást adni neki. Esetleg majd még beszélünk! …Vagy nem. Minden jót, illetve rosszat!

Lia”

Kommenteleket kérek!!!!


Ui.: Gyorsan lezavartuk ezt az imdzses ügyet, és ismét Wedóként jelentkezem. Összességében az kapott tobb szavazatot. :P