Sunrise11.fejezet (2.rész)

11.Fejezet A kívánság ereje (2.rész)

(...Ekkor azonban fémes csikorgás zaja törte meg, az eddigi békés csendet.)

A képernyők felhajlottak, és a szőnyeg egy ajtóban veszett el. Felálltam és folytattam utam, bár magam sem tudtam, hova igyekszem.

Az ajtó mögött egy hatalmas elosztó központszerű szoba volt. Ezer apróbb monitor, mindegyiken más kép. Egy óriási asztal felett voltak elhelyezve, amin millió apróbb, nagyobb gombok voltak. A szivárvány minden színében pompázott egy-egy gomb. Voltak karok, lámpácskák, amik közül kettő folyamatosan villogott. Jobb oldalon, a falon volt egy Bella felirat, alatta egy nagy piros gomb, ami lassan, egyenletesen világított. Mellette egy Szomjúság felirat volt, ez is villogott, de sokkal gyakrabban, és erősebb színben.

Leültem az asztal mellé, egy irodai bőrülésbe. A monitorokon villámgyorsan mozogtak a képek. Egyszer csak Bella és Edward a szobájukban, másszor Bella mosolya, aztán a Port Angeles-i este. De aztán a szülinap eseményei, majd Bella arca az erdőben.

Vegyük csak át még egyszer a helyzetet. Nem tudom, hol vagyok, azt tudom, hogy nem itt kellene lennem. És gondolkodtam, gondolkodtam. Vártam, hogy valamilyen kitekert és fordított logika által, sikerüljön rájönnöm a megoldásra. Végiggondoltam már a fél életem, amikor beugrott. Végre megértettem, miért, vagy hogyan kerültem ide.

17:17… Csodák… Edward feje…

Én bolond! Kívánhattam volna azt, hogy legyek a Kanári-szigeteken, vagy, hogy Jasper mellettem legyen. De akár azt is, hogy Bella velünk legyen. De nem, én azt kívántam, hogy Edward fejében legyek! Szuper…

Na, de! Ha most enyém Edward feje… akkor az irányítás is az enyém. Mindent a visszájára fordíthatok! Kitörölhetek bármit a memóriájából. Elmehetek Edward testével Bellához, összehozhatom a családot! Irányíthatom az eseményeket, az én akaratom szerint fog Edward mozogni. Akkor Edward most szépen visszamegy Bellához!

Kerestem is a gombokat, nyúltam a karokért, hogy elindítsam a bátyám a javulás irányába. Sikerült felállítanom, de itt egy ponton haboztam.

Elég vagyok-e erre? És egyel, talán ki vagyok én ahhoz, hogy Edwardot irányítsam? Miért gondolom az én akaratomat előrébbvalónak, mint a testvérem döntését? Hogy jövök én ahhoz, hogy akár egy centire is elmozdítsam? Mégis, kinek képzelem én magam? Sajnos igaza van a józanabbik felemnek. Önző vagyok. A saját boldogságom, a saját realitásom előrébbvaló lenne Edward döntésénél? Nem hinném. Ő döntött, én nem vagyok senki, nem akarom befolyásolni.

A karjaim erőtlenül hulltak vissza az ölembe. Megint önző voltam. Ismét előtört belőlem a gonosz. Pont ezért fog Jasper meghalni, és ha elmozgatom Edwardot annak beláthatatlan következményei lennének. Nem szeretem a hókusz-pókuszt! Túl sok a kockázata.

Na, most az lenne a kérdés, hogy hogyan jutok vissza a Mexikói gépre? Edwarddal nem mehetek, a testem még mindig ott ül a gépen. Mit csináljak?

Egy röpke pillanatra felmerült bennem, hogy szétnézek bátyuskám fejében, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Jó nekem annyi, amit így is tudok róla, és láttam belőle.

Megint a hányinger kerülgetett. Lágy szellő hűvös fuvallatát éreztem a vállamon. Aztán a szellő egyre erősödött, már a hajamat kapdosta. Egyre erősebb, és erősebb lett. A szellőből szél, a szélből orkán lett. Kiszakított az ülésből, és ismét belekerültem egy széltölcsérbe, és magába szippantott a mélység.

Mikor kinyitottam a szemem ismét a repülőn találtam magam. A rotorok hangosan bömböltek, a gép szelte az eget. A kisképernyőkön éppen egy modellel ábrázolták mennyi van hátra az utazásból. Elmondták angolul, spanyolul, franciául, hogy még tíz perc és földet érünk. Az utasok mozgolódni kezdtek, egy negyvenes éveiben járó férfi a mellettünk lévő sorban, szájába tömött egy háromnegyed hamburgert.

Esme megérintette a karom.

– Minden rendben van? – kérdezte aggodalmasan. Aprót bólintottam, és a digitális órára pillantottam. 18:18. Most már a fene se fog kívánni semmit!

Elfordultam az órától, és Esme kétkedő arcával találtam szemben magam.

– Rendben vagyok, ne aggódj! – mondtam nyugtatásképpen, mire visszahúzódott. Nekidöntöttem a fejem a háttámlának, és elfolytam az ülésben. Mentálisan picit lefárasztott a mai kalandom, ami egyébként lehet, hogy a képzeletem bolond játéka. Sajnos nem lehetek fáradt, nem lehetek elernyedve. Pörögnöm kell, mert Jasper vár rám, és nekem minél előbb meg kell hoznom bizonyos lépéseket.

Csak még öt percet! Könyörgött a kevésbé nemes felem, és engedtem is most a csábításnak. Lehunytam a szemem, és átpörgettem a múlt eseményeit. Nem szerettem nosztalgiázni, de néha muszáj volt, ha nem akartam még fájóbb sebet ejteni magamon. Nem vagyok egy mazochista alkat, nincs ínyemre az önmarcangolás, de látni akarom Bella arcát az emlékeimen keresztül. Kell egy összehasonlítási alap, milyen most, és milyen volt. Persze tudom a végkifejletet, a régi Bella lesz a szebb, és a mostani a csúnyább, nem, nem is csúnya. Jobb szó rá az ijesztő. Tehát a mostani az ijesztőbb. De mindkettő Bella. Elemezgettem az arcát, milyen vonásai maradtak meg, melyek tűntek el az idők során.

Analizálgatásomból egy mellettünk elhúzó repülő ugrasztott ki. Vadul szántotta a levegőt, mély nyomot hagyva az égen.

Kezdtem egyre feszültebb lenni, nem sokára megérkezünk. Éles szemeimmel láttam már az alattunk elterülő fehér homoksivatagot. A sivatag után lesz a város, mellette a reptér.

Hello, Emberek! Nos, ilyen lett a folyti! Remélem mindenkinek tetszet!;) Bocsi, h kicsit előbb felraktam, mint terveztem, csak már hulla voltam, és nem akartam éjszaka is ezen görcsölni! Remélem nincs harag. ;) Itt van pár szám, amit írás közben hallgattam! 1. szám 2. szám Lesz fent nemsokára egy meglepi nektek karácsonyra! (igaz nem karácsonykor, addig nem tudnék várni xD) Jajj, majdnem elfelejtettem! Lezárult időközben egy szavazásunk! ;)

Milyen a Sunrise?

Köszönöm a szavazóknak, hogy kifejtették véleményüket! Nagyot dobbant a szívem, amikor láttam, hogy a nagytöbbségnek tetszik a storym. *_* Sajnálom annak a 3 embernek, hogy kevés voltam ahhoz, hogy szeressék, és tetszen nekik a történetem! =( 6 emberke szerint lehetne jobb is. Kérdezném, hogyan? Erre feleljen nekem valaki, kérlek! Szavaztatok, de nem kaptam semmi konkrétumot. (vagy csak nagy a szátok, fantázia meg nulla?) Mégegyszer köszönöm a szavazatokat! *-*
Tehát, remélem tetszett a második rész! Légyszíves írjatok komikat, próbálom leszűrni kinek mi tetszett jobban, eszerint tudom finomítani a történetet! ;) Kérlek írjatok pár sor véleményt!

Puszi: Wedó

Ui.: Zárójelben jegyzem meg, hogy aki olvasta/olvassa klaudya és Nimphy fanfiction gyűjtő portálját az már megtudhatta hamarabb a folytatást! Nem vettem észre amikor elküldtem, hogy az egész, szal akaratlanul is spóroltam magamnak időt, és az előnnyel futhatott neki a fejinek! XD